Miért ilyenek az emberek?

Leginkább az szomorít el a legjobban, hogy az emberek mindig csak a saját maguk érdekeit nézik.
Azt soha nem figyelik, ki, mikor és mit csinál és MIÉRT.
A legdurvább dolog az, hogy azt hiszik, amit mondanak, de nem a párjuknak vagy a barátjuknak (akit már körülbelül 10éve ismernek) hisznek, mindig a másiknak.
Szerintem ez szánalmas, már bocsánat a fogalmazásért, de komolyan az.
Ha meg nem igaz, amit mondanak, akkor meg:
leginkább a szájukból segget csinálnak, és próbálják magukat visszakönyörögni.
Na, ja, ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért nem bíznak meg egymásban?
1. Soha nem bízott benne.
2. Meg sem próbált bízni benne.
3. Tett valamit a másik ami miatt nem bízik benne.

Én tudtommal soha nem csináltam olyat, ami miatt nem lehetne megbízni bennem, soha nem árultam el más titkait, sem ilyenek. Akkor felmerül megint a kérdés, vajon miért?
Miért ilyenek az emberek?
Ez persze, költői kérdés volt, nem kell rá válaszolni.

Nem szeretek csalódni, de most nagyon nagyot csalódtam.
Úgy mint emberben, úgy mint másként. Itt lehet akármire gondolni.
Soha nem gondoltam, hogy ez bekövetkezik. De mint minden ember életében, nálam is bekövetkezett.
Ezzel együtt kell élni. De nem adok neki több esélyt.

                                   

 "Időnként az ember megégeti magát. Sokszor megperzselődtem. 

Egyszer-kétszer ropogósra is sültem. De meg kell tanulni együtt élni a tűzzel."
Darren Shan

Annyiszor megégetett már, annyiszor. Saját magamat égetem a tűzzel.
De nem. Úgy érzem már nem. Nem szenvedem tovább.
Vége.

                                 

"Inkább vagyok egyéniség egyedül, mint olyan aki

 mindenkinek nyal, hogy valaki lehessen"