A mai napom fergetegesen jó volt. Muszáj elmondanom. Felkeltem, és elindultam a boltba virágot venni, ugyan is keresztanyukám névnapja van. Nem tudtam hova kell menni mert, ahol most lakik pár napja körülbelül én 6éves koromba voltam ott. Na mindegy mondott, egy ház számot, apa próbálta elmagyarázni nekem merre van de nem nagyon sikerült, végül is megtaláltam. Nagyon szép ház. Kívülről is meg belülről is. Megláttam az egyik mániámat a tengeri malacot, úristen hát én odáig voltam érte. Egyből kezembe vettem. Igen, jogos a kérdés, nekem miért nincs? Mert apa nem engedi =/ Nem tudom miért, azt mondta nem gondoskodnék róla, pedig nem így van. De majd megfűzöm, hogy legyen. Nagyon szeretem az állatokat.
Aztán régen ahol régen laktunk kiskorom óta volt kis nyuszim. Nagyon szerettem. Hát itt az sem lehet, nincsen egy állatom se ami értelmes volna. Cicákat is imádom, de akkor sem olyan mint régen.
De náluk van kis nyuszi is. Azt is lefényképeztem: Ime:
Fél2kor telefonált rám apum, hol vagyok, mert ő szeretne meccsre menni és nem vittem kulcsot, nem tudok bemenni. Ezért haza kellet mennem. :( Sajnos ott kellet őket hagyjam. Pedig nem akartam.
Tegnap amit írtam, az nem mindig következik be, mert kiderült néhány szar kavarás is mint mindig. Meg sem lepődök. Viszont TS (TeamSpeak) -en nagyon sokat nevettem. Annyira, hogy be is könnyeztem.
Pl.: Gondolok itt arra, hogy :
Az egyik srácnak a mikrofonja, olyan hangot adott, ki mint ha most főne ki a kávé.
Erre páran beszóltak, hogy ne most főzd ki.
Egyik játékostársam beszólása meg ez volt: "Hajjaj, ez lassan robbanni fog"
Annyit nevettem, atya úristen.
Az este kicsit érzelmesre sikerült, tulajdonképp bekövetkezett amit nem akartam, elveszítettem egy fontos embert, egy nagyon fontosat.. de úgy tűnik már mindegy, mert nem fog megbocsájtani soha. Sajnos:( Én próbáltam rajta változtatni, de nem ment. Nagyon fog hiányozni az életemből megmondom őszintén.
Más téma.
Tegnap volt nálam, unokahúgom, 1éves múlt picivel, és már tud járni. Atyaég, annyira aranyos. Nagyon szeretem.
Unokaöcsém is elkezdett játszani azzal a játékkal amivel én játszom. Vicces volt, mert még csak 8-9éves.
2. osztályos. Nem rég tanult meg olvasni, meg írni és már annyira szeretett volna vele játszani. De ő meg unokahúgom szétszakítanak úgy érzem, unokahúgom és unokaöcsém is velem akarnak játszani egyszerre, az egyik erre tép a másik arra, jaj istenem nagyon szeretem őket.
Hát körülbelül mára ennyi. Akinek unalmas volt, annak bocsánat, akinek tetszett annak viszont örülök, hogy tetszett, mert nekem is nagyon tetszett.:)
A tündérmesék néha igenis valóra válnak.. hisz a boldogság ott van egy ölelésben, egy mosolyban, egy ízben, egy illatban, egy szóban.. (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése