Önelemzés

Van egy száma MC SooN-nak ami rólam is szól, nem csak róla. Ezt szeretném beírni, berakni. 

Tulajdonképp ő nem tudom, hogy milyen dologról írt, vagy, hogy miért írta, biztos vele is megtörtént hasonló, de abban biztos vagyok, hogy egyre gondolunk, hiszen ő írta. 

Íme: 

Mikor felnéztem, mikor elkezdtem 
Nem sejtettem, hogy majd ez lesz velem 
Mögöttem állnak és állnak bizony szemben, 

De még korrektnek tartom, ha elmondják szembe 

Jut eszembe, már az lett a divat, 

Hogy a kétszínűség a legtöbb emberre kihat 

Most mi van? Ja a tik-tak, lejárt az óra 

Kár elhisznek mindent a legelső szóra 

Nagyképű vagyok meg lekezelek én mindent, 

De közületek én ismerem legjobban az Istent 

De mindegy, hiszen néztek, de nem láttok 

Ha nem láttok a sorok mögé, mit is várok 

Olyan sztorikat hallok magamról, leesik az állam 

És még köszönni mersz előre, hát tollas az én hátam? 

Irigy brigád, rosszakaró seregek 

Belőletek merítek erőt, hogyha padlón heverek!

Ref. 2x

Elegem van, hogy mi megy a hátam mögött
Elegem van, hogy mindenki fellökött

Nem is ismersz, mit képzeltél?

Ja, nem is ismersz testvér

Elbaszódik a világ, itt már nem divat a tisztelet
Olyan szólnak le akiket nem is ismerek

Tudom gyökér vagyok, meg hát szar az amit kreálok,

De ne várjátok tőlem, hogy valaha is leállok

Nem érdekel az, hogy kinek mit hisztek

Húznátok le, de csak felfele visztek

„Az egód az egekben, a fél világ utál,

A nagyapám tőlem százszor jobbat produkál”

Hát ez vagyok én, nem muszáj engem imádni,

Mert ember vagyok én is és néha tudok hibázni

Én így vagyok önmagam, a magam útját járom,

Ha szúrja a szemedet nem érdekel barátom

Attól nem ismersz, hogy hallottad a nevemet

Na hagyjál már békén, azt’ told tovább a szekeret,

De csak akkor mutogass, ha a te kezeid tiszták

Na ugye, hogy nem? Akkor meg fordulj el azt’ viszlát

Szerintem ez a dal mindent elmond magáról, az utolsó szóig. 

Az életemet, és azt, hogy az emberek milyenek velem kapcsolatban.

Más Téma:

Ma egy kis levélidézetet fogok betenni ide, ez a levélidézet, a kedvenc filmemből való, igen nem titok: A szív útjaiból.
Amikor olvastam ezt az idézetet, elsírtam magam rajta. Sajnos a film már véget ért, pedig nagyon jó volt.
Itt az idézet: 

Lamia,

úgy kezdem,mint a filmekben szokás:"Mikor ezeket a sorokat olvasod,én már messze leszek".De én tényleg nagyon távol leszek tőled.Attól,akit szeretek,az életemtől távol próbálok új életetet találni.Csak azért megyek ilyen messze,hogy újból legyen jogom reménykedni utánad.Mert a remény tartott életben .Annak ellenére reménykedtem,hogy tudtam,nem fogsz szeretni és nem leszel az enyém.

A létezésed volt a lélegzetem.

Feketén,fehéren láttam meg a napvilágot,mikor anyám elment,magával vitte a színeket.Rózsaszínt,kéket,pirosat nem ismertem korábban.Leyla hozta a lila színt az életembe.Megismertem a bíbort,az ibolyaszínt.Azt a virágot is Kenan szakította le.Megint feketében maradtam.

Később te szúrődtél belém,mint a fény.Új színek vettek körbe engem.Sárgák,narancsok,pirosak és lilák.Olyan  voltál,mint a szivárvány.Színes,elérhetetlen.Hiába futsz ,hogy elkapd,elszökik.Néha eltűnik,aztán a napfényt látó esőcseppekkel újra visszatér.

Te vagy az én könnycseppjeimre hulló fény.Te vagy az én szivárványom.

Először nem is vettem észre,mennyire szeretlek téged.De éreztem a hiányod.Hogy veled akarok lenni.Mindíg ott akarok lenni a közeledben.A szemed mélyén akarok ülni.A szembogaradban.

Könyörtelen szerelem.Lehetetlen.Sosem voltam jó gyerek,se jó ember,se jó férj..Aztán szerelmes lettem.És mikor szerelmes lettem,rájöttem,hogy jó vagyok.Te gyógyítottál meg.Te tanítottál .Te tanítottad meg,hogy kell élni.

A világot adtad nekem.Köszönetet mondok mindenért,még akkor is,hogyha a magánnyal kell megfizetnem az árát.Veled még szenvedni is jó volt.

Mikor hozzámentél egy téged szerető férfihoz,én elvettem egy mást szerető nőt.Nagyon fájdalmas volt,de nagyon szép.

Most itt hagylak azzal,akit szeretsz.Szeretném,ha szárnyalnál a szivárványszínú szárnyaiddal.

Én azért megyek messzire,hogy legyen jogom újból gondolni rád.

Mindent magam mögött hagytam.Ismét fekete-fehér lesz az életem.Csak az illatodat hoztam magammal.

  Szeretlek   

   Cemil  

Te egy csoda voltál az életemben,most nekem van szükségem egy csodára,hogy az enyém lehess.

Isten áldjon

Felfoghatatlan..és a felfogható

Sokan úgy vélik, hogy van blogjuk, de minek, nem tudnak bele írni, de azért is írnak, a hülyeségekről.

Nem értem a fél emberiséget, megfejthetetlen számomra. Az is, hogy írnak a semmiről de akkor minek írnak ha nincsen mondanivalójuk. Vagy egyáltalán minek írnak? Minek van blogjuk? Érdekes..

Azt akarják, hogy felfigyeljenek rájuk? Ezzel nem fognak felfigyelni, mert sokan azt gondolják, hogy unalmas a blogjuk, főleg ha csak a minden napjaikat írják le, és azon belül pedig a semmit, hogy semmi nem történt velük. 

Értelmetlen.

Felfogtam, hogy mit jelent az a szó, hogy szeretni, ez egy olyan szó amit mások úgy használnak akár egy rongyosra használt szót végesből a végtelenig. Szerintem hülyeség. Tulajdonképpen elgondolkodtam olyanon, hogy vajon minek élünk úgy, hogy nekünk keljen a szerelem az életünkbe, mitől van ez az érzés, miért érezzük azt, hogy kell valaki mellénk, egy tag, egy társ?! Vajon azért, hogy legyen kivel megosztani az életünket? Legyen kinek beszámolni? De akkor miért nem a barátainkkal élünk, miért nem nekik osszuk meg? Annyira érdekes, ez a szerelem fogalma. Vajon mit rejt? Magam sem tudom. 

Fizika óra volt, az elmúlt napokban. Annyi érdekes dolgot hallok ott a világ működéséről, annyira érdekes számomra, hogy az kifejthetetlen. De már évek óta. Most azt hallottam, hogy van az univerzum, de ez az univerzum soha nem végződik be, soha nem lesz vége. Ez az emberi agynak felfoghatatlan. Tudjuk, hogy nem lesz soha vége, de az hogy milyen hosszú ezt az emberi agy nem tudja feldolgozni, és ezért van az, hogy nem tudjuk a világ működését meg soha, csak feltételezések vannak róla, de soha nem tudjuk meg. Olyan feltételezések, amit az emberi agy még fel tud fogni, de azok közül sem mindenki.

Képzeljük csak el, a földet mint egy alma, a héján élünk mi. Akkora a szárazföld mint az almának a héja. Belül pedig vulkános dolgok fortyognak, ez a láva. Ami számomra megfejhetetlen, amikor forog a föld, akkor mikor alul vagyunk akkor miért nem esünk le a földről? Persze mindenki rávágja, hogy gravitáció, na igen. De miért nem érzékeljük, hogy most fejjel lefelé vagyunk? Mert mikor valaki fejjel lefelé fekszik az ágyon, akkor is érzékeli, hogy a gyomra a nyakába van, akkor miért nem érzünk valami késztetést, hogy most fejjel lefelé vagyunk? Annyira érdekes ez számomra, és megfejthetetlen. 

Az élet nagy kérdései..

"Az élet ahhoz túl rövid h mások elváràsai szerint éljünk."

Mai nap

A mai napom fergetegesen jó volt. Muszáj elmondanom. Felkeltem, és elindultam a boltba virágot venni, ugyan is keresztanyukám névnapja van. Nem tudtam hova kell menni mert, ahol most lakik pár napja körülbelül én 6éves koromba voltam ott. Na mindegy mondott, egy ház számot, apa próbálta elmagyarázni nekem merre van de nem nagyon sikerült, végül is megtaláltam. Nagyon szép ház.  Kívülről is meg belülről is. Megláttam az egyik mániámat a tengeri malacot, úristen hát én odáig voltam érte. Egyből kezembe vettem. Igen, jogos a kérdés, nekem miért nincs? Mert apa nem engedi =/ Nem tudom miért, azt mondta nem gondoskodnék róla, pedig nem így van. De majd megfűzöm, hogy legyen. Nagyon szeretem az állatokat. 

Aztán régen ahol régen laktunk kiskorom óta volt kis nyuszim. Nagyon szerettem. Hát itt az sem lehet, nincsen egy állatom se ami értelmes volna. Cicákat is imádom, de akkor sem olyan mint régen.

De náluk van kis nyuszi is. Azt is lefényképeztem: Ime:

Fél2kor telefonált rám apum, hol vagyok, mert ő szeretne meccsre menni és nem vittem kulcsot, nem tudok bemenni. Ezért haza kellet mennem. :( Sajnos ott kellet őket hagyjam. Pedig nem akartam. 

Tegnap amit írtam, az nem mindig következik be, mert kiderült néhány szar kavarás is mint mindig. Meg sem lepődök. Viszont TS (TeamSpeak) -en nagyon sokat nevettem. Annyira, hogy be is könnyeztem. 

Pl.: Gondolok itt arra, hogy : 

Az egyik srácnak a mikrofonja, olyan hangot adott, ki mint ha most főne ki a kávé.

Erre páran beszóltak, hogy ne most főzd ki.

Egyik játékostársam beszólása meg ez volt: "Hajjaj, ez lassan robbanni fog" 

Annyit nevettem, atya úristen. 

Az este kicsit érzelmesre sikerült, tulajdonképp bekövetkezett amit nem akartam, elveszítettem egy fontos embert, egy nagyon fontosat.. de úgy tűnik már mindegy, mert nem fog megbocsájtani soha. Sajnos:( Én próbáltam rajta változtatni, de nem ment. Nagyon fog hiányozni az életemből megmondom őszintén.

Más téma.

Tegnap volt nálam, unokahúgom, 1éves múlt picivel, és már tud járni. Atyaég, annyira aranyos. Nagyon szeretem. 

Unokaöcsém is elkezdett játszani azzal a játékkal amivel én játszom. Vicces volt, mert még csak 8-9éves. 

2. osztályos. Nem rég tanult meg olvasni, meg írni és már annyira szeretett volna vele játszani. De ő meg unokahúgom szétszakítanak úgy érzem, unokahúgom és unokaöcsém is velem akarnak játszani egyszerre, az egyik erre tép a másik arra, jaj istenem nagyon szeretem őket. 

Hát körülbelül mára ennyi. Akinek unalmas volt, annak bocsánat, akinek tetszett annak viszont örülök, hogy tetszett, mert  nekem is nagyon tetszett.:) 

A tündérmesék néha igenis valóra válnak.. hisz a boldogság ott van egy ölelésben, egy mosolyban, egy ízben, egy illatban, egy szóban.. (:

Miért ilyenek az emberek?

Leginkább az szomorít el a legjobban, hogy az emberek mindig csak a saját maguk érdekeit nézik.
Azt soha nem figyelik, ki, mikor és mit csinál és MIÉRT.
A legdurvább dolog az, hogy azt hiszik, amit mondanak, de nem a párjuknak vagy a barátjuknak (akit már körülbelül 10éve ismernek) hisznek, mindig a másiknak.
Szerintem ez szánalmas, már bocsánat a fogalmazásért, de komolyan az.
Ha meg nem igaz, amit mondanak, akkor meg:
leginkább a szájukból segget csinálnak, és próbálják magukat visszakönyörögni.
Na, ja, ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért nem bíznak meg egymásban?
1. Soha nem bízott benne.
2. Meg sem próbált bízni benne.
3. Tett valamit a másik ami miatt nem bízik benne.

Én tudtommal soha nem csináltam olyat, ami miatt nem lehetne megbízni bennem, soha nem árultam el más titkait, sem ilyenek. Akkor felmerül megint a kérdés, vajon miért?
Miért ilyenek az emberek?
Ez persze, költői kérdés volt, nem kell rá válaszolni.

Nem szeretek csalódni, de most nagyon nagyot csalódtam.
Úgy mint emberben, úgy mint másként. Itt lehet akármire gondolni.
Soha nem gondoltam, hogy ez bekövetkezik. De mint minden ember életében, nálam is bekövetkezett.
Ezzel együtt kell élni. De nem adok neki több esélyt.

                                   

 "Időnként az ember megégeti magát. Sokszor megperzselődtem. 

Egyszer-kétszer ropogósra is sültem. De meg kell tanulni együtt élni a tűzzel."
Darren Shan

Annyiszor megégetett már, annyiszor. Saját magamat égetem a tűzzel.
De nem. Úgy érzem már nem. Nem szenvedem tovább.
Vége.

                                 

"Inkább vagyok egyéniség egyedül, mint olyan aki

 mindenkinek nyal, hogy valaki lehessen" 

A kezdet

Most írok blogot harmadszorra.

Először is szeretnék minden nőnek boldog nőnapot kívánni.

Előzőt azért hagytam abba, mert sok volt nekem, meg igazság szerint, mindenkinek van egy kocka énje, és hát most legyünk őszinték, nekem most jött el. Már körülbelül 2 éve játszom egy játékkal. A neve: GatesOfAndaron. 

Sokan azt mondják, hogy fúj, hogy lehet ilyen játékkal játszani, hmm.. nem értek velük egyet, nekem nem jönnek be a lövös, csatázós játékok, hanem inkább hajlok másfelé.

Sok embert ismertem meg ebben a játékban, olyanokat is, akik megutáltak, olyanokat is akik megszerettek. Persze, most felvetődik az a kérdés, hogyan lehet itt bárkit is megismerni, egy játékban? Meg lehet higyjétek el. Bárkivel beszélgethetsz, nem kell eltakarnod önmagad, és azt aki vagy valójában.

Azért kezdtem újra a blogomat, mert többen szerettétek volna. Hát lám..tessék:) De remélem, hogy megéri és nem fogtok mindenféle negatív  kritikákat hozzám vágni. Igazság szerint nem az, hogy nem bírom a kritikákat mert bírom, lehet az lehordós, építő jellegű kritika is. Ezek engem csak erősítenek.

De azt nem bírom mikor az ellenségeim próbálják a blogomat kritizálni, akármi is legyen.

Ebben a blogban, minden dolgomat kiírom ami bánt, vagy valaha is bántott. Lehet néha-néha nyafogos lesz, de nem érdekel, jobb ha kiírom magamból mint másnak higyjek és ne írjam ki magamból. Akkor őszintén, mire jó a blog? Vannak előnyei és hátrányai is. Minden bejegyzésem végére oda teszek majd egy kis idézetet, amit nagyon szeretek.Nos hát, ez volt a kezdet! Holnap jelentkezem.

Te egy csoda voltál az életemben,most nekem van szükségem egy csodára,hogy az enyém lehess.