Érettségi bizonyítványom és még más egyéb..

Nos..annyi minden van amit el akarok mondani.
Annyi mindenen gondolkoztam ma, de mikor oda kerülök, hogy le kéne írnom, mindig elfelejtem. 
Az érettségi után állok..
Most azt mondom, felemelő érzés. Kezemben az érettségi bizonyítvány.
Nem gondoltam az elején, hogy valóban sikerülni fog. Annyi megpróbáltatás, annyi kavargás után, kijelenthetem, IGEN sikerült.
Ennél nagyobb öröm nincsen most jelenleg.
Nagyon jó érzés.

Kezdjük csak picit a régebbi dolgokkal..

Amikor még..érettségi előtt voltam..akkor leginkább azon voltam, hogy legyek minél hamarabb túl ezen. Május 7.-e volt. Az érettségi első napja. Nagyon féltem. Féltem, de inkább nem is féltem..hanem ideges voltam. Nem tudtam, hogy fog zajlani, mit kell csinálni. Magyar volt az első mint minden évben. De végül is nem volt vészes. Aztán a többi nap az úgy simán elkóborolt az első nap után.

Lassan de biztosan eljött a szóbeli ideje is. Elsőnek nagyon féltem. Azt tervezgettem, hogy mondom meg ha póttételt akarok húzni. Mikor bementünk, az elnök mondott egy nyitó beszédet. Persze, hogy rám bízták a virág átadását is, köpni nyelni nem tudtam, nem még, hogy én mondjak nyitó beszédet az elnöknek.
Végül sok hibával, de elmondtam neki, meg a többi tanárnak is.

Azt mondták, ott kell maradni annak az 5 embernek akinek a nevét mondják. Persze, hogy én voltam a negyedik. Remegtem. Csöpögött rólam a víz. Ránéztem MC SooN-ra (Lippai Dávid), ő is nagyon izgult. Fogtuk mindketten a fejünket. Nagyon para volt. Aztán elmondták előttem 3-n az angol tudásukat, aztán én következtem. "Jesszusom, most megfogok pusztulni"- ez volt bennem.
De végül nem. Mondták húzzak magyar tételt: Janus Pannonius költészete, A jó szónok tulajdonságai.
Tudtam, mindkettőt valamennyire. Aztán töri: Rákosi Mátyás politikája.
Ezt is tudtam. Mondom ilyen szerencsém nem lehet. A választott tantárgyam az pedig az Informatika volt, abból pedig: Szkennereket húztam. Elég szájba rágós volt az utolsó, de végül tudtam, azt is.
TÚL ESTEM!!
Nagyszerű érzés volt.

Ma volt az átadó. Aki megbukott valamiből kapott egy ilyen törzslapot és azt kellet megtartania a következő évig, vagy októberig. A 11. C osztállyal érettségiztünk, mert ők informatikából előrehozott érettségit csináltak. A C-sek nálunk az informatikai közép osztályt jelentette. Én is C-s voltam.
A C-sek megkapták a törzslapot, ám tőlünk is elkezdték sorolni a neveket. Nem értettem..Egy lap volt. Osztálytársammal egymásra néztünk.."csak ne én legyek, csak ne én". Végül nem mi voltunk azok szerencsére. Így megkaptuk az érettségi bizonyítványt amit annyira, de annyira vártunk.

Június 1: Elveszítettem egy embert, akit nagyon szerettem. Saját hibámból. 23. napja. De őszintén szólva, mindig azon gondolkodom, ahogy az AFC Tomi is elmondja egy zenéjében: "vajon gondolsz-e még rám, vagy már rég elfeledtél?! vajon partot értél már vagy most is tép a szél!?"
Nem tudom mit gondol, mit érez, fáj még neki? Vagy csak első nap volt és annyi? Azt nem hiszem el, akkor vagy ő nem szeretett igazán, vagy hazudik. Nem tudom. Mindenesetre nagyon hiányzik még mindig.
Miatta szoktam le egy Gates Of Andaron nevű játékról. De igazság szerint nem bánom. Más ember lettem. Van életem, van szabadidőm. A barátaimmal tudok lenni. De azért hiányzik. Szeretni szeretem..de nem tudnék sírni miatta.. nem.. eleget tettem.
A legrosszabb az mikor felszakítja valaki a sebeket, vagy éppen ő. Amikor úgy érzed tudsz úszni, de még messze a part, de tudsz úszni lélegezni, és ő hirtelen a víz alá nyom, nem kapsz levegőt. Fuldokolsz.

Nem tud segíteni senki. Csak te magadon, de nem tudsz úszni. Érdekes, de ilyen.


Köszönöm a barátaimnak, de legfőképp akik segítettek, hogy túl legyek rajta: Christian Pandacore, Csizmár Lajos, Aaron Blaise, Ádám Verebélyi, Kiss Enikő, Braun Alexandra, Zsolt Stróbli...és a többi ember akik mindvégig mellettem álltak.

MÁS TÉMA:

Foci EB van. Hajrá Spanyolok.

Éppen ma játszanak. Franciaországgal. Remélem megnyerik és tovább jutnak a legjobb 4 közé. 

Nekem van itthon egy spanyol zászlóm is. Még 2éve vettem a világbajnokságra. 

Nagyon szeretnék kijutni egy spanyol meccsre valahova. 

Az élet nagy vonásai

Érettségi előtt állok. 

A szerelmi életem szarban a családi életem katasztrófa.

A suli meg hát.. ne is beszéljünk róla.
Nem tudom, most mi a teendő. Még is mit kéne tennem, hogy minden csak egy kicsit jobb legyen.
Mindennap úgy alszom el, vajon mi lesz holnap?
Van-e egyáltalán olyan ember aki mellettem áll? Nem tudom.

Most, mikor mindenkinek támogatnia kellene, mindenki otthagy, elfordul tőlem egy ostoba ok miatt.

Úgy érzem magam, hogy egyedül vagyok ebben a kopár, sík, rossz világban.
Lehet én érzem rosszul, hisz én is tettem mindezekért.
De aki maradt, mégis hol van most mellőlem?

3 hét, nem több mint 3hét.

Ennyi választ el az érettségitől.

Na és utána hogyan tovább?

Magam sem tudom. 

Kétségbe vagyok esve.

Nem tudom mi lesz velem.

Úgy érzem ez a világ egyre csak rosszabb lesz. De miért?

Nem hagyhat el most minden! Nem! Vagy csak rám nehezedik a súly?
Azért érzem magam ilyen ramatyul, mert mindig is így volt, csak most vettem észre?

Nem hiszem. Valahogy nem tudom elhinni.

Olyan szürke minden. Mintha nem örülnék, annak hogy tavasz van. Pedig a kedvenc évszakom.

Ilyenkor nyílnak a virágok. Zöldül a fű, a fák rügyeznek. Mégis miért nem örülök ennek?

Annyi meg annyi kérdés. Egyre sincsen válasz.

Ha ez a való élet, én nem kérem. Tudtam mindig is, hogy nem lesz egy csokitorta rajta habbal, na de ne. Ez azért szerintem elég durva, legalábbis nekem. Ha csak rám szólnak, ha egy rossz pillantást vetnek rám, el sírom magam. Miért? Fogalmam sincs.

A szüleim mindig veszekednek mostanában, de még is, nem tudnám elképzelni nélkülük az életemet. Ők az életem fénypontjai. Már értem miért mondja minden ember, hogy "vissza fogod még sírni a gyermekéveidet". 

Hát most visszasírom. Rettentően hiányzik a múlt.

Amikor még csak az a kis hülye gyerek voltam, akinek megkellet szorítani a kezét, hogy köszönjön.

Nem voltak szükségesek az életemben a szerelem, meg a többi dolog. Felhőtlenül boldog tudtam lenni. 

Sokkal jobb volt minden. Most meg...

Legalább a szerelem lenne velem! De nem, ez sem. Egy ember akire most vágynék, hogy csak egy kicsit támogasson, adjon tanácsot, csak, hogy egy pillanatra lássam, hogy tudjam, szüksége van rám. 

De nincs! Lehet holnap más nézi a szemét. Más öleli meg, hát persze, az én hibám, ezt is mint minden mást én rontottam el.

Mennyi embert löktem el magamtól. Mennyit. Ha az időt visszafordíthatnám. Bárcsak...

Az élet nagy gondolatai..

Mielőtt megismertelek,az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.

Egy embernek aki nagyon fontos volt/lesz is az életemben.

Önelemzés

Van egy száma MC SooN-nak ami rólam is szól, nem csak róla. Ezt szeretném beírni, berakni. 

Tulajdonképp ő nem tudom, hogy milyen dologról írt, vagy, hogy miért írta, biztos vele is megtörtént hasonló, de abban biztos vagyok, hogy egyre gondolunk, hiszen ő írta. 

Íme: 

Mikor felnéztem, mikor elkezdtem 
Nem sejtettem, hogy majd ez lesz velem 
Mögöttem állnak és állnak bizony szemben, 

De még korrektnek tartom, ha elmondják szembe 

Jut eszembe, már az lett a divat, 

Hogy a kétszínűség a legtöbb emberre kihat 

Most mi van? Ja a tik-tak, lejárt az óra 

Kár elhisznek mindent a legelső szóra 

Nagyképű vagyok meg lekezelek én mindent, 

De közületek én ismerem legjobban az Istent 

De mindegy, hiszen néztek, de nem láttok 

Ha nem láttok a sorok mögé, mit is várok 

Olyan sztorikat hallok magamról, leesik az állam 

És még köszönni mersz előre, hát tollas az én hátam? 

Irigy brigád, rosszakaró seregek 

Belőletek merítek erőt, hogyha padlón heverek!

Ref. 2x

Elegem van, hogy mi megy a hátam mögött
Elegem van, hogy mindenki fellökött

Nem is ismersz, mit képzeltél?

Ja, nem is ismersz testvér

Elbaszódik a világ, itt már nem divat a tisztelet
Olyan szólnak le akiket nem is ismerek

Tudom gyökér vagyok, meg hát szar az amit kreálok,

De ne várjátok tőlem, hogy valaha is leállok

Nem érdekel az, hogy kinek mit hisztek

Húznátok le, de csak felfele visztek

„Az egód az egekben, a fél világ utál,

A nagyapám tőlem százszor jobbat produkál”

Hát ez vagyok én, nem muszáj engem imádni,

Mert ember vagyok én is és néha tudok hibázni

Én így vagyok önmagam, a magam útját járom,

Ha szúrja a szemedet nem érdekel barátom

Attól nem ismersz, hogy hallottad a nevemet

Na hagyjál már békén, azt’ told tovább a szekeret,

De csak akkor mutogass, ha a te kezeid tiszták

Na ugye, hogy nem? Akkor meg fordulj el azt’ viszlát

Szerintem ez a dal mindent elmond magáról, az utolsó szóig. 

Az életemet, és azt, hogy az emberek milyenek velem kapcsolatban.

Más Téma:

Ma egy kis levélidézetet fogok betenni ide, ez a levélidézet, a kedvenc filmemből való, igen nem titok: A szív útjaiból.
Amikor olvastam ezt az idézetet, elsírtam magam rajta. Sajnos a film már véget ért, pedig nagyon jó volt.
Itt az idézet: 

Lamia,

úgy kezdem,mint a filmekben szokás:"Mikor ezeket a sorokat olvasod,én már messze leszek".De én tényleg nagyon távol leszek tőled.Attól,akit szeretek,az életemtől távol próbálok új életetet találni.Csak azért megyek ilyen messze,hogy újból legyen jogom reménykedni utánad.Mert a remény tartott életben .Annak ellenére reménykedtem,hogy tudtam,nem fogsz szeretni és nem leszel az enyém.

A létezésed volt a lélegzetem.

Feketén,fehéren láttam meg a napvilágot,mikor anyám elment,magával vitte a színeket.Rózsaszínt,kéket,pirosat nem ismertem korábban.Leyla hozta a lila színt az életembe.Megismertem a bíbort,az ibolyaszínt.Azt a virágot is Kenan szakította le.Megint feketében maradtam.

Később te szúrődtél belém,mint a fény.Új színek vettek körbe engem.Sárgák,narancsok,pirosak és lilák.Olyan  voltál,mint a szivárvány.Színes,elérhetetlen.Hiába futsz ,hogy elkapd,elszökik.Néha eltűnik,aztán a napfényt látó esőcseppekkel újra visszatér.

Te vagy az én könnycseppjeimre hulló fény.Te vagy az én szivárványom.

Először nem is vettem észre,mennyire szeretlek téged.De éreztem a hiányod.Hogy veled akarok lenni.Mindíg ott akarok lenni a közeledben.A szemed mélyén akarok ülni.A szembogaradban.

Könyörtelen szerelem.Lehetetlen.Sosem voltam jó gyerek,se jó ember,se jó férj..Aztán szerelmes lettem.És mikor szerelmes lettem,rájöttem,hogy jó vagyok.Te gyógyítottál meg.Te tanítottál .Te tanítottad meg,hogy kell élni.

A világot adtad nekem.Köszönetet mondok mindenért,még akkor is,hogyha a magánnyal kell megfizetnem az árát.Veled még szenvedni is jó volt.

Mikor hozzámentél egy téged szerető férfihoz,én elvettem egy mást szerető nőt.Nagyon fájdalmas volt,de nagyon szép.

Most itt hagylak azzal,akit szeretsz.Szeretném,ha szárnyalnál a szivárványszínú szárnyaiddal.

Én azért megyek messzire,hogy legyen jogom újból gondolni rád.

Mindent magam mögött hagytam.Ismét fekete-fehér lesz az életem.Csak az illatodat hoztam magammal.

  Szeretlek   

   Cemil  

Te egy csoda voltál az életemben,most nekem van szükségem egy csodára,hogy az enyém lehess.

Isten áldjon

Felfoghatatlan..és a felfogható

Sokan úgy vélik, hogy van blogjuk, de minek, nem tudnak bele írni, de azért is írnak, a hülyeségekről.

Nem értem a fél emberiséget, megfejthetetlen számomra. Az is, hogy írnak a semmiről de akkor minek írnak ha nincsen mondanivalójuk. Vagy egyáltalán minek írnak? Minek van blogjuk? Érdekes..

Azt akarják, hogy felfigyeljenek rájuk? Ezzel nem fognak felfigyelni, mert sokan azt gondolják, hogy unalmas a blogjuk, főleg ha csak a minden napjaikat írják le, és azon belül pedig a semmit, hogy semmi nem történt velük. 

Értelmetlen.

Felfogtam, hogy mit jelent az a szó, hogy szeretni, ez egy olyan szó amit mások úgy használnak akár egy rongyosra használt szót végesből a végtelenig. Szerintem hülyeség. Tulajdonképpen elgondolkodtam olyanon, hogy vajon minek élünk úgy, hogy nekünk keljen a szerelem az életünkbe, mitől van ez az érzés, miért érezzük azt, hogy kell valaki mellénk, egy tag, egy társ?! Vajon azért, hogy legyen kivel megosztani az életünket? Legyen kinek beszámolni? De akkor miért nem a barátainkkal élünk, miért nem nekik osszuk meg? Annyira érdekes, ez a szerelem fogalma. Vajon mit rejt? Magam sem tudom. 

Fizika óra volt, az elmúlt napokban. Annyi érdekes dolgot hallok ott a világ működéséről, annyira érdekes számomra, hogy az kifejthetetlen. De már évek óta. Most azt hallottam, hogy van az univerzum, de ez az univerzum soha nem végződik be, soha nem lesz vége. Ez az emberi agynak felfoghatatlan. Tudjuk, hogy nem lesz soha vége, de az hogy milyen hosszú ezt az emberi agy nem tudja feldolgozni, és ezért van az, hogy nem tudjuk a világ működését meg soha, csak feltételezések vannak róla, de soha nem tudjuk meg. Olyan feltételezések, amit az emberi agy még fel tud fogni, de azok közül sem mindenki.

Képzeljük csak el, a földet mint egy alma, a héján élünk mi. Akkora a szárazföld mint az almának a héja. Belül pedig vulkános dolgok fortyognak, ez a láva. Ami számomra megfejhetetlen, amikor forog a föld, akkor mikor alul vagyunk akkor miért nem esünk le a földről? Persze mindenki rávágja, hogy gravitáció, na igen. De miért nem érzékeljük, hogy most fejjel lefelé vagyunk? Mert mikor valaki fejjel lefelé fekszik az ágyon, akkor is érzékeli, hogy a gyomra a nyakába van, akkor miért nem érzünk valami késztetést, hogy most fejjel lefelé vagyunk? Annyira érdekes ez számomra, és megfejthetetlen. 

Az élet nagy kérdései..

"Az élet ahhoz túl rövid h mások elváràsai szerint éljünk."

Mai nap

A mai napom fergetegesen jó volt. Muszáj elmondanom. Felkeltem, és elindultam a boltba virágot venni, ugyan is keresztanyukám névnapja van. Nem tudtam hova kell menni mert, ahol most lakik pár napja körülbelül én 6éves koromba voltam ott. Na mindegy mondott, egy ház számot, apa próbálta elmagyarázni nekem merre van de nem nagyon sikerült, végül is megtaláltam. Nagyon szép ház.  Kívülről is meg belülről is. Megláttam az egyik mániámat a tengeri malacot, úristen hát én odáig voltam érte. Egyből kezembe vettem. Igen, jogos a kérdés, nekem miért nincs? Mert apa nem engedi =/ Nem tudom miért, azt mondta nem gondoskodnék róla, pedig nem így van. De majd megfűzöm, hogy legyen. Nagyon szeretem az állatokat. 

Aztán régen ahol régen laktunk kiskorom óta volt kis nyuszim. Nagyon szerettem. Hát itt az sem lehet, nincsen egy állatom se ami értelmes volna. Cicákat is imádom, de akkor sem olyan mint régen.

De náluk van kis nyuszi is. Azt is lefényképeztem: Ime:

Fél2kor telefonált rám apum, hol vagyok, mert ő szeretne meccsre menni és nem vittem kulcsot, nem tudok bemenni. Ezért haza kellet mennem. :( Sajnos ott kellet őket hagyjam. Pedig nem akartam. 

Tegnap amit írtam, az nem mindig következik be, mert kiderült néhány szar kavarás is mint mindig. Meg sem lepődök. Viszont TS (TeamSpeak) -en nagyon sokat nevettem. Annyira, hogy be is könnyeztem. 

Pl.: Gondolok itt arra, hogy : 

Az egyik srácnak a mikrofonja, olyan hangot adott, ki mint ha most főne ki a kávé.

Erre páran beszóltak, hogy ne most főzd ki.

Egyik játékostársam beszólása meg ez volt: "Hajjaj, ez lassan robbanni fog" 

Annyit nevettem, atya úristen. 

Az este kicsit érzelmesre sikerült, tulajdonképp bekövetkezett amit nem akartam, elveszítettem egy fontos embert, egy nagyon fontosat.. de úgy tűnik már mindegy, mert nem fog megbocsájtani soha. Sajnos:( Én próbáltam rajta változtatni, de nem ment. Nagyon fog hiányozni az életemből megmondom őszintén.

Más téma.

Tegnap volt nálam, unokahúgom, 1éves múlt picivel, és már tud járni. Atyaég, annyira aranyos. Nagyon szeretem. 

Unokaöcsém is elkezdett játszani azzal a játékkal amivel én játszom. Vicces volt, mert még csak 8-9éves. 

2. osztályos. Nem rég tanult meg olvasni, meg írni és már annyira szeretett volna vele játszani. De ő meg unokahúgom szétszakítanak úgy érzem, unokahúgom és unokaöcsém is velem akarnak játszani egyszerre, az egyik erre tép a másik arra, jaj istenem nagyon szeretem őket. 

Hát körülbelül mára ennyi. Akinek unalmas volt, annak bocsánat, akinek tetszett annak viszont örülök, hogy tetszett, mert  nekem is nagyon tetszett.:) 

A tündérmesék néha igenis valóra válnak.. hisz a boldogság ott van egy ölelésben, egy mosolyban, egy ízben, egy illatban, egy szóban.. (:

Miért ilyenek az emberek?

Leginkább az szomorít el a legjobban, hogy az emberek mindig csak a saját maguk érdekeit nézik.
Azt soha nem figyelik, ki, mikor és mit csinál és MIÉRT.
A legdurvább dolog az, hogy azt hiszik, amit mondanak, de nem a párjuknak vagy a barátjuknak (akit már körülbelül 10éve ismernek) hisznek, mindig a másiknak.
Szerintem ez szánalmas, már bocsánat a fogalmazásért, de komolyan az.
Ha meg nem igaz, amit mondanak, akkor meg:
leginkább a szájukból segget csinálnak, és próbálják magukat visszakönyörögni.
Na, ja, ilyenkor felmerül a kérdés, hogy miért nem bíznak meg egymásban?
1. Soha nem bízott benne.
2. Meg sem próbált bízni benne.
3. Tett valamit a másik ami miatt nem bízik benne.

Én tudtommal soha nem csináltam olyat, ami miatt nem lehetne megbízni bennem, soha nem árultam el más titkait, sem ilyenek. Akkor felmerül megint a kérdés, vajon miért?
Miért ilyenek az emberek?
Ez persze, költői kérdés volt, nem kell rá válaszolni.

Nem szeretek csalódni, de most nagyon nagyot csalódtam.
Úgy mint emberben, úgy mint másként. Itt lehet akármire gondolni.
Soha nem gondoltam, hogy ez bekövetkezik. De mint minden ember életében, nálam is bekövetkezett.
Ezzel együtt kell élni. De nem adok neki több esélyt.

                                   

 "Időnként az ember megégeti magát. Sokszor megperzselődtem. 

Egyszer-kétszer ropogósra is sültem. De meg kell tanulni együtt élni a tűzzel."
Darren Shan

Annyiszor megégetett már, annyiszor. Saját magamat égetem a tűzzel.
De nem. Úgy érzem már nem. Nem szenvedem tovább.
Vége.

                                 

"Inkább vagyok egyéniség egyedül, mint olyan aki

 mindenkinek nyal, hogy valaki lehessen" 

A kezdet

Most írok blogot harmadszorra.

Először is szeretnék minden nőnek boldog nőnapot kívánni.

Előzőt azért hagytam abba, mert sok volt nekem, meg igazság szerint, mindenkinek van egy kocka énje, és hát most legyünk őszinték, nekem most jött el. Már körülbelül 2 éve játszom egy játékkal. A neve: GatesOfAndaron. 

Sokan azt mondják, hogy fúj, hogy lehet ilyen játékkal játszani, hmm.. nem értek velük egyet, nekem nem jönnek be a lövös, csatázós játékok, hanem inkább hajlok másfelé.

Sok embert ismertem meg ebben a játékban, olyanokat is, akik megutáltak, olyanokat is akik megszerettek. Persze, most felvetődik az a kérdés, hogyan lehet itt bárkit is megismerni, egy játékban? Meg lehet higyjétek el. Bárkivel beszélgethetsz, nem kell eltakarnod önmagad, és azt aki vagy valójában.

Azért kezdtem újra a blogomat, mert többen szerettétek volna. Hát lám..tessék:) De remélem, hogy megéri és nem fogtok mindenféle negatív  kritikákat hozzám vágni. Igazság szerint nem az, hogy nem bírom a kritikákat mert bírom, lehet az lehordós, építő jellegű kritika is. Ezek engem csak erősítenek.

De azt nem bírom mikor az ellenségeim próbálják a blogomat kritizálni, akármi is legyen.

Ebben a blogban, minden dolgomat kiírom ami bánt, vagy valaha is bántott. Lehet néha-néha nyafogos lesz, de nem érdekel, jobb ha kiírom magamból mint másnak higyjek és ne írjam ki magamból. Akkor őszintén, mire jó a blog? Vannak előnyei és hátrányai is. Minden bejegyzésem végére oda teszek majd egy kis idézetet, amit nagyon szeretek.Nos hát, ez volt a kezdet! Holnap jelentkezem.

Te egy csoda voltál az életemben,most nekem van szükségem egy csodára,hogy az enyém lehess.